–Köszönöm, hogy ilyen eseménydús munkanapodon is fogadsz.

-Miért gondolod, hogy alig érek rá?

-A sportlap internetes oldalán olvasom, hogy: NATO Futás 2020. Nem ti tetettétek fel?

-Nem. Erre nem is nagyon lenne módunk. Mindenesetre igaz, hogy október 18-án vasárnap futóversenyt rendezünk.

-Hanyadszor szervezitek a rendezvényt?

-Most következik a tizenötödik NATO Futás. Szóval, most jubilálunk.

-Ritka az ilyen hosszú sorozat. Mondanál valamit a kezdetekről? Egyáltalán, ki találta ki a dolgot?

-Ha az ötlet szülőatyjára gondolsz, Rábai Zsolt.

-Rábai úr katona?

-Nem. De 2006-ban a NATO Központban dolgozott Brüsszelben. Ő keresett meg bennünket – tehát a Budapesti Atlétikai Szövetséget -, hogy szervezzünk részükre egy futóversenyt.

-Hogy nézett ki az első NATO Futás?

-2006 nyarán Horgos és Szeged között egy félmaratonit rendeztünk. A rendezvény – gondolom – a szerb-magyar katonai együttműködés kulturális kifejeződését is szolgálta.

-Ha Horgost említetted, akkor a futók verseny közben át is lépték a határt…

-Természetesen, Horgos vajdasági település.

-Most jut eszembe, hogy ezen a nyáron én is ott voltam a szegedi reptéren… De a rendezvényről felemás emlékeim maradtak.

-Igen… A verseny sportrésze jól sikerült. A részvétellel volt gond. Katonák kis csoportja teljesítette a távot, ez rendben is van. Viszont a NATO nem csak erre számított.

-Volt még ilyen határmenti rendezvényetek?

-Nem. Viszont a katonai szervek felismerték a rendezvény sportértékét. Hagyományossá kívánták tenni az eseményt. Tájékozódhattak több helyen, de az biztos, hogy Rábai kikérte a mi véleményünket is. Hangsúlyoztam, hogy a rendezvényt Budapestre kellene telepíteni. Kezdetben önálló rendezvényre gondoltunk, de ez akadályba ütközött.

-Ha nem titok, mi jelentette az akadályt?

-A fővárosnak zsúfolt volt a versenynaptára. Nem szívesen engedélyeztek volna egy újabb rendezvényt, ami egy újabb napra okozott volna közlekedési problémát.

-Mi volt a megoldás?

-A Budapesti Atlétikai Szövetség hosszú évek óta minden év október hatodika táján megrendezte a Kegyeleti Váltófutást. Ez egy bejáratott rendezvény volt, másrészt szellemiségében is közel áll a NATO Futáshoz. Javasoltuk, hogy hozzunk létre egy nagy rendezvényt, mely egyesíti a két kezdeményezést. Katonai részről nyitottak voltak, lényegében technikai részletkérdésekről kellett egyeztetni.

-Ha jól veszem ki, a NATO Futás már 2007-től kezdődően egy gondolatiságában egységes, de kínálatában többszínű rendezvény.

-Mondhatjuk így is…

-Vágjunk bele… Kinek, kiknek, mit kínál ez a futóverseny?

-A rendezvény részben váltóverseny, amelyre iskolák, oktatási intézmények nevezhetnek. Tizenhárom fős csapatok teljesítik a négy és félkilométeres távot. Október 18-án 13 óra 30-kor egyszerre indulnak, természetesen a kiértékelésnél külön-külön veszik számba az általános-, a középiskolákat, illetve a felsőoktatási intézményeket. Ez a rendezvény Kegyeleti Váltófutás oldala. Másrészt, közvetlenül ezelőtt, 12 órakor indul a szorosan vett NATO futás, amely 10 kilométeres egyéni verseny.

-Mekkora részvétellel számolsz?

-2019-ben körülbelül 4.500 résztvevőnk volt. Ebben benne vannak az egyéni és a csapatfutók is.

-Most mire számítasz?

-Az eddigi nevezések szerint valamivel kevesebb indulóra számíthatunk… Alig lesz – ha egyáltalán lesz – határon túli induló.

-Tavaly mennyien voltak?

-2019-ben huszonkét országból jöttek.

-Neves közéleti személyiségek is indultak?

-Hogyne. Volt, hogy az indulók között láthattuk Simicskó István honvédelmi miniszter urat. Ha megemlíthetem, így volt ez Szekeres Imre úr minisztersége idején is.

-A sport pártállástól függetlenül katonapolitikai szempontból fontos.

-Végülis… Nem szeretném elfelejteni, hogy a váltófutásban több alkalommal indult tábornok-váltó. Ennek a csapatnak tavaly Korom Ferenc vezérezredes úr, a Magyar Honvédség parancsnoka volt a befutóembere.

-Gratulálok… Szép eredmények.

-Hát… Viszont 101 százalék, hogy az idén a járvány miatt nem lesznek annyian.

-Milyen óvintézkedéseket tesztek?

-A rajtnál szellősebben állítjuk fel az indulókat. Ennél többet nem tehetünk. Láttam egy rendezvényt, ahol a futók maszkban indultak… Inkább nem kommentálom…

-Jobb is. Igaz, a futás nem kombattáns sport. Nincs testi kontaktus.

-A járványra tekintettel szeretnénk megadni az esélyt azoknak – így a határon túliaknak –, akik ezúttal nem jöhetnek el a versenyre. A www.natofutas.hu oldalra feltettük a Nato Virtual Run menüpontot. Aki itt regisztrál, bárhol futja le a távot, eredményét összevetheti a Vérmezőn indulók eredményével.

-Gondolom, az előbb említett honlapon mindenki kellőképpen tájékozódhat a versennyel kapcsolatban.

-Így van.

-Ha megengedsz néhány személyes jellegű kérdést…

-Amennyiben?

-Azért tartom ezt fontosnak, mert a NATO Futást nem egy, a szórakoztatóiparba éppen belecsöppent gazdasági szervezet, hanem a Budapesti Atlétikai Szövetség rendezi.

-Hallgatlak.

-Mióta vagy főtitkár?

-1993 óta.

-Eszerint a sportmúlt és nem a vállalkozói hajlam predesztinált a feladatra.

-Tény, hogy sportoltam.

-Hogyan kezdted?

-Óbudai gyerek lévén a III. kerületi TTVE utánpótláscsapatában fociztam.

-És az atlétika?

-Angyalföldön tanultam tovább, a Bánki Donát Szakközépiskolában. Csabai István testnevelőtanár az egyik iskolai versenyen észrevette, hogy számomra inkább az atlétikában lenne fantázia. Közel volt a Tüzér utcai pálya, a Honvédhoz irányított. Két évtizedet töltöttem a szakosztályban, mint gyalogló.

-Országos bajnokság?

-Egyéniben?… Húsz kilométeren háromszor, ötven kilométeren… Össze kell számolnom… Azt hiszem, tizenegyszer.

-Mi volt a legjobb eredményed?

-Kilencedik voltam a moszkvai olimpián.

-Elégedett vagy?

-A kilencedik hellyel? Nehéz kérdés… Lényegében igen.

-Kifejtenéd?

-Moszkvában 4 óra 10 percet gyalogoltam. Ha hozom az akkori – tehát az 1980-as – legjobb teljesítményemet, és 4 órán belül vagyok, az dobogó.

–Ezt nem lehetett megcsinálni?

-Moszkvában azon a napon embertelen meleg volt. Senki sem hozta a legjobbját… Mindenesetre ilyen extrém körülmények között is tudnom kellett volna – mondjuk – 4 óra 5 körül… Úgy látszik, a formaidőzítés nem sikerült tökéletesen.

-Rágtad magad?

-…

-Akkor?… Esetleg később?

-Persze, gondolkodtunk a dolgon. De rágódni? Azt nem. Moszkvában kiadtam magamból mindent. Nem választhattam gyorsabb tempót, mert akkor végig sem tudok menni.

-Moszkvában nem voltak ott a nyugatiak.

-A bojkott a legtöbb atlétikai számban valóban esélyt adott az esélyteleneknek. De a mi szakágunkat nem érintette. Az amerikaiaknak meg a nyugatnémeteknek nem voltak menő gyaloglóik. Az igazi vetélytársak mind a keleti blokkból jöttek.

-Hogy én is mondjak valami bíztatót… Idejövet több Park és Fasorfenntartás feliratú kocsit láttam. Szépen rendbe teszik az egész Vérmezőt.

-Ennek örülök. Bár nem mi rendeltük meg a munkálatokat.

-Mintha készülődnének az iskolák is. Ott futott egy csapatnyi gyerek is fehér trikóban kék Szent Gellért felirattal.

-Nem biztos, hogy a versenyre készülnek. A Klebelsberg Kunó Közép-Budai Tankerületi Központja a közelmúltban kiküldött a testnevelőknek egy általános direktrívát, hogy a tornaórákat lehetőség szerint ne teremben, hanem a szabad ég alatt tartsák.

-Köszönöm a beszélgetést.

-Találkozunk október 18-án délelőtt a Kosztolányi Dezső Iskola előtt.

Belváros, 2020. október 2.